Feri és az édes élet - interjúsorozat a Tiszaújvárosban forgatott film alkotóival 3. rész

A Tiszaújvárosban forgatott film alkotóival készített sorozatunk harmadik, befejező részéhez érkeztünk, amikor is Pálos György operatőrrel beszélgetünk. Ne feledjétek, a filmet a Télbúcsúztató Retro Farsangon délután levetítjük, és a közönségnek lehetősége lesz az alkotókkal találkozni, és  beszélgetni...

 

Tiszaújváros Retro: Mi jut eszedbe elsőre Tiszaújvárosról?

Pálos György: A Feri és az édes élet forgatása. Az egyik legjobb forgatás, amin részt vettem. Meg Hollósi Frici jut eszembe. Meg Vizy Gyuri.  Meg persze az élők. Meg az is eszembe jut, hogy amikor még forgattunk- mert forgathattunk filmeket, rendszerint vidékre mentünk. Ott jobb dolgozni, inspirálóbb a környezet, barátságosabbak az emberek, és jobban összetart a stáb.

TR: Mint operatőrnek jelentett nehézséget egy lakótelep-városban forgatni?

PGY: Operatőrként a lakótelep nem okoz semmilyen gondot. Mondjuk a lakások nem nagyok, s az tényleg nem kényelmes.  A technika viszont komoly kihívás volt. DigitBETA-ra dolgoztunk, a legnagyobb bánatomra. Ami operatőrként nem egy álom. Sok megkötéssel jár, nagyon sokkal, de hát erre volt pénz. Például nem lehetett nagytotálokat készíteni.  Ezt nem panaszként említem, csak mint szakmai kérdést. De akkor legalább dolgozhattunk, s nem kellett mindennek és mindenkinek szétszakadnia. Ahogy most viszont igen.

TR: Most Hong Kongban tanítasz. Mondanál nekünk erről kicsit többet?

PGY: Igen, Hong Kongban dolgozom egy éve, a City University of Hong Kong  School of Creative Media nevű tanszékén. Két kurzust is tartok, egy elméletibbet, amolyan filmtörténetre hasonlítót, a másik meg gyakorlat, most éppen a vágásnak és az operatőri munkának az összefüggéseiről tanulunk. Igen, tanulunk, nekem is hasznos, hogy ilyesmiken gondolkodhatok.  Most, hogy lehetőségem van  kicsit visszanézni, nagyon sok dolgot másként csinálnék. Ezért aztán nem szeretem visszanézni a régebbi munkákat. Tényleg kínszenvedés.

TR: Milyennek látszik a filmes élet Hong Kong felől nézve?

PGY: Az itteni tartózkodásom olyan, mint egy ösztöndíj, vagy egy önképzőkör. Rengeteget tanulok, nem utolsó sorban abból, hogy innen nézve semmi sem közkincs, mivel nincs közös kulturális hagyomány. Minden egyedi, sajátos nemzeti utalás magyarázatra szorul. Ezen azt értem, hogy ami nálunk alapvetés, mondjuk a Piroska és a farkas története, az itt ismeretlen. Tehát ebben a közegben mindent közérthetőbben és pontosabban kell megfogalmazni. S ez nagyon inspiráló gyakorlat is egyben.

Ennek a közérthetőségi kritériumnak filmes értelemben a domináns amerikai filmek felelnek meg a legjobban, azokat kell a legkevésbé bevezetni. Ami egy tragédia persze, mert a világ vizuális termésének legnagyobb részét ezek a filmek adják.

Hong Kongból nézve sajnos úgy tűnik, hogy szinte csak globális néző van ma már. A magyar és az itteni emberek ugyan azokat a filmeket nézik, szinte egy időben.

Amerikaiakat.

TR: Ott is van lottó?

PGY: Van lottó, eddig kétszer lottóztam, az elsőre két találatom volt, bementem felvenni a nyereményt, de sajnos kiderült, legalább három szám kell.

TR: És filmes tervek?

PGY: Én a magyar és az európai filmkultúrán nevelkedtem, s ezen az alapélményen már nem tudok, és nem is akarok változtatni. Kamasz koromban, azt gondoltam, mint ahogyan Lenin elvtárs megfogalmazta, hogy a film a legfontosabb művészet a világon. Ma már persze nem ezt gondolom, és nemcsak Lenin miatt. Ma már sok minden fontosabb, és nem a film a legkreatívabb, legnyitottabb műfaj. De ettől függetlenül filmet kell - kellene készíteni. Csak még azt nem tudom, hogy hogyan. És kinek.

Úgy érzem, pontosan ott tartok, ahol 35 évvel ezelőtt.

Megint elölről kell kezdeni mindent.

Mindent.

Alulról építkezve, pénz nélkül.

Szabadon.

 

A sorozat első részét ITT olvashatjátok

A sorozat második részét ITT olvashatjátok

Szöveg: Tiszaújváros Retro

 

Bejelentkezés:

Megosztás:

Hírdetés

A tiszaujvarosretro.hu kiadója, a PV Stúdió. © 2013 Minden jog fenntartva.