Leninvárosi emlékeim - Egykori telefonbetyár visszaemlékezése kedvenc tanárára

A történettel egy számomra nagyon kedves gimnáziumi tanáromra emlékezem, aki úgy oktatta a történelmet, hogy az a mai napig meghatározó a világszemléletemre, világnézetemre, és melynek köszönhetően megtanultam az összefüggéseket látni. Már diákként is szerettem, és azt hiszem, az egész osztály nevében mondhatom, hogy egyik legnagyobb kedvencünk volt tanáraink közül, ám ez sem mentette meg attól, hogy az akkor divatos telefon-betyárság áldozatává ne váljon.

 

A nyolcvanas évek elején még nem sok háztartásban volt telefon, így ez, a mára már életünk részévé vált kommunikációs eszköz, az eredeti funkcióján kívül is számtalan „szórakozási lehetőséget” adott akkoriban a kölyköknek.

A leninvárosi telefonkönyvben még csupán pár száz telefonszám volt található, és az volt az igazi bátorság, ha valaki egy ismerőssel, mert a vonalon keresztül tréfát űzni.

A történet jobb megértése érdekében essen most néhány szó kedves Tanáromról.

Az „Öreg” ahogy már akkor, a 80-as évek legelején is neveztük, sokak szerint kissé száraz monotóniával mondta el a történelemmel kapcsolatos ismereteket, ám ha valaki egy kicsit jobban odafigyelt, ez a monotónia csak a beszédstílusára volt jellemző, a mondanivalója rendkívül figyelemreméltó volt. Jó példa erre, amikor bizonyos eseményeknél felhívta a figyelmünket, hogy „ezt az érettségire így kell megtanulni, de egyébként így történt.” Ez már akkor is nagy érték volt a számunkra, figyelembe véve, hogy a nyolcvanas évek elején történt, felnőtt fejjel pedig egyenesen „hőstettnek” nevezném, hiszen azóta sok dologról beigazolódott, hogy mennyire igaza volt.

Rendkívüli tudása szinte egész napos elmélyülést jelentett a számára, - ami miatt részben kizárta a külvilág egy részét - ezáltal bizonyos jó szándékú naivitás jellemezte.

Történt egyszer, a negyedik osztály elején, hogy az osztály fiú tagjaival átsétáltunk az akkor még működő fakocsmába, hogy a szeptemberi hőséget egy korsó sörrel tegyük elviselhetőbbé. Kikértük a nyolc korsó sort, mire hátulról valaki az éppen fizetőnek riadtan oda szólt, hogy itt az „Öreg”. Abban a pillanatban hevesen elkezdtünk a málnaszörp felől érdeklődni, mire az „Öreg” kellemes, kedves hangján, a szakállát simogatva csak annyit mondott: „Fiúk, miattam ne zavartassák magukat, én sem szörpöt inni jöttem.”

Ennyi kitérő talán elég ahhoz, hogy ez a rövid történet érthetőbb legyen.

Egy nap, valamikor 1982 nyarán, amikor szüleim épp nem voltak otthon, egy barátommal telefonálni támadt kedvünk. Nem határozott kommunikációs céllal, csak úgy, szórakozásból. Lapozgattuk a telefonkönyvet, és egyszer csak, már az első lapoknál megakadt a szemünk az Öreg” nevén. Volt bennünk némi vívódás, hiszen nagyon kedveltük, de talán éppen ezért volt nagy kihívás.

Túl sokat azért nem filozofálgattam a dolgon, tárcsáztam a számot. A telefon egy kilencemeletes, központi fűtéses lakásában csörgött, valahol az akkori Szamuely úton.

- Tessék …..lakás.

Be kell vallanom, az átlagos „akciókhoz” képest kissé hevesebben vert a szívem, mikor megszólaltam, a lehetőségeim szerint némiképp elmélyített hangon.

- Jó napot kívánok. Gerlován Jenő vagyok, meghoztuk a szenet. Érdeklődnék, hová rakhatjuk?

Rövid hallgatás után jött a válasz.

- Egy pillanat, megkérdezem a feleségemtől.

A telefonban hallottam, ahogy az „Öreg” érdeklődik a feleségétől, hogy hová rakhatják le a szenet, mert a pincében, - ami amúgy is kicsi - nem nagyon lesz hely a befőttek és a két kerékpár miatt.

A választ már nem vártam meg, mert tudtam, hogy nem bírnám ki nevetés nélkül.

Amikor ezeket a sorokat írom, még számtalan kellemes emlék tolul fel bennem a Tanár Úrral kapcsolatban, és bár szomorú, hogy már nem lehet közöttünk, de arra azért mindig jóleső érzéssel emlékszem vissza, hogy Ő tanította meg nekem a történelem szeretetét, ráadásul úgy, hogy az a lehető legobjektívebb módon, - az akkori hivatalos állásponttal párhuzamosan – érdekektől mentesen is eljutott általa hozzám.

Köszönöm Tanár Úr!

                                                                                                 Retro La Fontaine

 

 

 

Bejelentkezés:

Megosztás:

Hírdetés

A tiszaujvarosretro.hu kiadója, a PV Stúdió. © 2013 Minden jog fenntartva.